Pillangó-köd
Május 18-án kibéreltem egy távcsövet Ausztráliából az iTelescope rendszeren keresztül hogy valami izgalmas déli planetáris ködöt keressek. Déli félteken a T9-es távcső a legkomolyabb műszer amihez hozzáférést adnak anélkül hogy egy kisebb vagyont kelljen befizetni.
Kategóriáját tekintve Medium Deep Space-ként hirdetik, a T9 álnév egy 317/2331mm-es Ritchey-Chrétien Cassegraint takar egy 1,5 megapixeles SBIG ST8 XME csillagászati CCD-vel.
Ez a CCD monokróm, viszont egy rakás különböző szűrőt lehet használni exponálás közben így színcsatornánként utólag meg lehet színezni a felvételeket. Az észlelést itteni idő szerint valamikor délelőtt 11-kor kezdtem el, Ausztráliában ilyenkor már gyönyörű sötét ég volt. Az észlelés célkeresztjében a Skorpió csillagkép egy gyönyörű szupernóva maradványa állt amit Pillangó és Bogár-ködnek is neveznek. A központi fehér törpét 2009-ben fedezte fel a felújított Hubble űrteleszkóp, ez egyben a rendszer legforróbb objektuma, közel 250.000 C°-os. A 3 fényév hosszú szárnyak különböző hömpölygő gázokból állnak, tudósok szerint 1.000.000 km/h sebességgel repesztenek a világűrben. Azt hogy jelen pillanatban hogy néz ki a köd természetesen senki nem tudja. Az objektum fénye amit távészlelés útján begyűjtött a távcső időszámításunk előtt 1800 körül hagyta el az objektumot, azelőtt hogy a trójai háború vagy Athén megalapítása megtörtént volna. Egészen elképesztő…
A távcsövek ára elég magas volt lévén hogy teljesen tiszta Holdmentes éjszakánk volt. Pontosan nem voltam képben hogy mire elég a profilomon lévő 60 pontnyi észlelőidő ezért beállítottam 4×5 perces expozíciókat 4 különböző szűrővel (Luminance, R,B,V).
Ahogy néhány óra múlva megnéztem az észlelés eredményét egyből két dolog is meglepett. Az egyik hogy bár az összes képet elkészítette amit kiadtam neki, cserébe viszont lehúzta a profilomat -120 pontra amit nagyon nem vártam volna. Korábban azt hittük hogyha lefogy egy profil egyenlege 0 pontig akkor megszakad az exponálás így viszont hogy mínuszba ment a profilom, majd 3x annyit használhattam a távcsövet mint amennyit ténylegesen fizettem érte. A másik kevésbé kellemes tapasztalat az volt hogy az autoguider néhány felvételnél elvesztette a guider csillagát így amennyi ingyen időt nyertem körülbelül annyi elmosódott kép ment a süllyesztőbe.
A DeepSkyStackerből kidolgozott kép bár jól nézett ki, nem estem tőle hanyatt az élessége miatt. Sajnos az 1530 x 1020-as felbontástól nem lehet karcos élességet várni de azért megpróbáltam élesíteni rajta ahogy lehetett. A nyers képhez viszonyítva meglepően sok részlet előjött. A mag domináns fényességét lehetőleg alacsonyan tartva a halványabb szálas régiókat próbáltam minél láthatóbbá tenni hogy körvonalazódjon a köd kiterjedése. A jobb szárnyon néhány egészen elképesztő részlet is előjött szinte a ‘semmiből’.
Némi színezés, utolsó simítás után ez lett a kész kép: