Pillangó-köd
Május 18-án kibéreltem egy távcsövet Ausztráliából az iTelescope rendszeren keresztül hogy valami izgalmas déli planetáris ködöt keressek. Déli félteken a T9-es távcső a legkomolyabb műszer amihez hozzáférést adnak anélkül hogy egy kisebb vagyont kelljen befizetni.
Kategóriáját tekintve Medium Deep Space-ként hirdetik, a T9 álnév egy 317/2331mm-es Ritchey-Chrétien Cassegraint takar egy 1,5 megapixeles SBIG ST8 XME csillagászati CCD-vel.
Ez a CCD monokróm, viszont egy rakás különböző szűrőt lehet használni exponálás közben így színcsatornánként utólag meg lehet színezni a felvételeket. Az észlelést itteni idő szerint valamikor délelőtt 11-kor kezdtem el, Ausztráliában ilyenkor már gyönyörű sötét ég volt. Az észlelés célkeresztjében a Skorpió csillagkép egy gyönyörű szupernóva maradványa állt amit Pillangó és Bogár-ködnek is neveznek. A központi fehér törpét 2009-ben fedezte fel a felújított Hubble űrteleszkóp, ez egyben a rendszer legforróbb objektuma, közel 250.000 C°-os. A 3 fényév hosszú szárnyak különböző hömpölygő gázokból állnak, tudósok szerint 1.000.000 km/h sebességgel repesztenek a világűrben. Azt hogy jelen pillanatban hogy néz ki a köd természetesen senki nem tudja. Az objektum fénye amit távészlelés útján begyűjtött a távcső időszámításunk előtt 1800 körül hagyta el az objektumot, azelőtt hogy a trójai háború vagy Athén megalapítása megtörtént volna. Egészen elképesztő…
A távcsövek ára elég magas volt lévén hogy teljesen tiszta Holdmentes éjszakánk volt. Pontosan nem voltam képben hogy mire elég a profilomon lévő 60 pontnyi észlelőidő ezért beállítottam 4×5 perces expozíciókat 4 különböző szűrővel (Luminance, R,B,V).
Az első bejövő nyers felvételek: Vizuálisan a pillangó bal szárnya jóval fényesebbnek mutatkozott mint a jobb oldali, de formailag már egyetlen képen kijött a lényeg
Ahogy néhány óra múlva megnéztem az észlelés eredményét egyből két dolog is meglepett. Az egyik hogy bár az összes képet elkészítette amit kiadtam neki, cserébe viszont lehúzta a profilomat -120 pontra amit nagyon nem vártam volna. Korábban azt hittük hogyha lefogy egy profil egyenlege 0 pontig akkor megszakad az exponálás így viszont hogy mínuszba ment a profilom, majd 3x annyit használhattam a távcsövet mint amennyit ténylegesen fizettem érte. A másik kevésbé kellemes tapasztalat az volt hogy az autoguider néhány felvételnél elvesztette a guider csillagát így amennyi ingyen időt nyertem körülbelül annyi elmosódott kép ment a süllyesztőbe.
A köd stackelés után, színezés előtt: Jobb oldali szárnyon nem várt szálas részletek jelentek meg
A DeepSkyStackerből kidolgozott kép bár jól nézett ki, nem estem tőle hanyatt az élessége miatt. Sajnos az 1530 x 1020-as felbontástól nem lehet karcos élességet várni de azért megpróbáltam élesíteni rajta ahogy lehetett. A nyers képhez viszonyítva meglepően sok részlet előjött. A mag domináns fényességét lehetőleg alacsonyan tartva a halványabb szálas régiókat próbáltam minél láthatóbbá tenni hogy körvonalazódjon a köd kiterjedése. A jobb szárnyon néhány egészen elképesztő részlet is előjött szinte a ‘semmiből’.
Némi színezés, utolsó simítás után ez lett a kész kép:
NGC 6302 – Pillangó-köd (2013.05.18. 23:50 iTelescope Siding Spring Observatory- Australia, Telescope T9, 4×5 min Luminance, R, B, V szűrőkkel, feldolgozás: DeepSky Stacker, Photoshop)
