Elcsíptük a Panstarrs üstököst
Hosszas huzavona után végül sikerült időt szakítani a Panstarrs üstökös észlelésére, ami február végén-március elején kezdte el látható fényesedését. A diákoknak megrendezett MCSE tábor pont ebbe az időszakba esett, de akkor még olyan halvány volt az objektum, hogy nem tudtuk megpillantani az okulárban.
Március közepén már egészen kifényesedett, ekkor kisebb binokulárral napnyugta után nem sokkal látható volt, illetve aki akarta, az ekkorra időzítette a fotózást.
Erről az optimális időszakról sajnos lemaradtunk, úgyhogy az április 27-i próbálkozásunk elég extrémnek mondható. A kométa halványodását némileg ellensúlyozta, hogy a hetek teltével egyre magasabbra emelkedett a horizont fölött, az észlelés napján az üstökös már a Cassiopeia csillagkép bétája és gammája fölött járt. Az észlelést Fenyveshegyen végeztük hárman (Udvardi Imre, Tószegi Balázs, Horváth Balázs), itt egy elhagyott bokros placcra telepedtünk ki akksival nem sokkal éjfél után. Váchoz és Budapesthez való közelsége ellenére meglepően sötét éjszakák szoktak itt lenni, ez a bizonyos szombat hajnal viszont nem tartozott ezek közé, sajnos az ellenkező irányból délről telihold vakította az eget jó 20 fok magasan.
Egy gyors betanítási procedúra után megpróbáltunk Stellarium koordináták alapján goto-val ráállni a Panstarrsra, de ez sokadik próbálkozás után sem jött össze. Valami rejtélyes eltérés volt a Stellarium planetáriumprogram koordinátái és azok között, amivel a mechanika számolt, pedig ugyanazok a földrajzi koordináták és időadatok voltak beállítva mindkettőn, ráadásul a mechanika bármilyen mélyég objektumra pontosan rá tudott fordulni katalógus alapján, úgyhogy ott se lehetett jelentős pontatlanság.
Nem volt más lehetőség, mint kézzel megtalálni a Panstarrst. Feltettük a fényképezővázat a távcsőre és nagyon magas szenzorérzékenységen, ISO 6400-on fél perceket exponáltunk arra a régióra, ahol az üstököst kerestük. Ha nem találtunk semmi érdekeset az elkészült képen akkor kicsit mozgattunk a távcsövön, majd újra exponálás. Körülbelül a 15. képnél sikerült elcsípni egy egészen halvány ködös foltot, erről egyből tudni lehetett, hogy a Panstarrs lesz! A magas szenzorérzékenység és a telihold együttes tényezői miatt közel fehér volt a háttere az első fotónak, de még ezen is alig volt kivehető az üstökös csóvája.
Az exponálást megkönnyítő távkioldóm sikeresen otthon maradt, a guideoláshoz használt bolygókamera USB kábele pedig állásában kontakthibás lett, a rá csatlakoztatott laptopot fél perc után kifagyasztotta kék képernyőre. Alapvetően az lett volna a tervünk, hogy két perces expókat készítünk kézzel vezetve, alacsony ISO értéken, de ez a fenti okokból abszolút meghiúsult. A Canon vázakon beállítható leghosszabb záridő érték fél perc, így hát ezzel dolgoztunk. ISO 800, ISO 1600 és ISO 3200 érzékenységeken lőttünk húszas-harmincas szériákat reménykedve, hogy majd a stacker programok ki fogják hozni az üstökös csóváját.
A feldolgozás során az ISO 800 szériából tudtuk a legtöbb részletet előcsalni, 23 x 30 másodpercet dolgoztunk össze DeepSkyStackerrel. A fényesség csúszkák állítgatásával a főcsóva határozottan kirajzolódott, állítgatás közben talán még egy igen halvány mellékcsóvát is látni lehetett, ami 6 óra irányban állt.
A mechanika tökéletesen követett, fél percen minden csillag pontszerű maradt a kép közepén, a széleken lévő csillagok csak minimálisan kezdtek elnyúlni, ezek a feldolgozás végén egyébként is kiestek egy szűkebb vágás miatt. Az utómunka legnehezebb része az volt, hogy a világos háttérből sötét eget varázsoljunk a fontos részek megtartása mellett. A feldolgozás közben használt Canon CR2 Raw és TIFF formátumok nagyon jól bírták a húzást, külön beállítást adtunk meg az üstökös területén és mást a kívül eső részeken, végül a kettőt összemaszkoltuk. Camera Raw-ban főleg a feketék (Blacks), fehérek (Whites), tisztaság (Clarity) és expozíció (Exposure) csúszkákon kellett állítgatni, az üstökös csóváján némi csúcsfény kiemelés (Highlights) és árnyékok (Shadows) kiemelése segített.
A kész képről csináltam egy invertált változatot is, ezen szebben kijön a a csóva szerkezete, nem kell annyira meregetni a szemünket.
C/2011 L4 – Panstarrs üstökös (2013.04.27. 01:55 Fenyveshegy, Celestron EQ-5 mechanika, 80/480 Meade apokromát, Canon EOS 550D, 23×30 sec vezetés nélkül, ISO800, feldolgozás: DeepSky Stacker, Photoshop)
C/2011 L4 – Panstarrs üstökös (2013.04.27. 01:55 Fenyveshegy, Celestron EQ-5 mechanika, 80/480 Meade apokromát, Canon EOS 550D, 23×30 sec vezetés nélkül, ISO800, feldolgozás: DeepSky Stacker, Photoshop) – Invertált
Így, hogy a Panstarrs volt az első üstökösészlelésünk, szerintem egész jó eredmény született a körülményekhez képest. Ha egy héttel, vagy akár egy holdciklussal korábban ki tudunk menni, akkor nem egy adag pixel lett volna a csóva, hanem sokkal részletesebben akár, sárgás színével együtt mutatkozott volna. Tanulság, hogy üstökösnél legközelebb időben ki kell menni észlelni akkor is, ha nehéz beiktatni a hétköznapokba.
Érdekesség, hogy a halvány csóvával még nem találkoztunk más magyar észlelők felvételein! A legkésőbbi kép amit láttam a Panstarrsról, az március végi. Lehetséges, hogy egy hónap alatt ennyit változott a csóva elrendezése? Végül is az üstökösök maximális kifényesedésére is csak becslések vannak, a csóva változásáról még annyit sem lehet előre jósolni.
Ha ezt vesszük, még egy kis pluszt is hozzátettünk a hazai észlelésekhez!
