… hogy távcsövet adjak, minél több ember kezébe

Kevés középiskola dicsekedhet ma Magyarországon azzal, hogy benne csillagvizsgáló működik. Persze sok tanintézet rendelkezik távcsővel, de az már ritkaság számba megy, hogy egy iskola tetején jól megépített kupolában modern, nagy teljesítményű műszer szolgálja a csillagászat oktatását, népszerűsítését. Kinek köszönheti iskolánk az amatőr csillagászati hagyományok megteremtését a távcsöves megfigyelés lehetőségét?

Kulin Györgynek, aki 1949-1953 között tanított a Könyves Kálmán Gimnáziumban. Százéves iskolánk életében ez a négy év röpke epizódnak tűnhet csupán, de ez a rövid idő olyan szellemi kincsekkel gyarapította iskolánkat, amelyek fényében ma is boldogan megmártózhatunk. Nehéz elragadtatás nélkül írni róla annak, aki megismerte az általa életre hívott amatőr-csillagász mozgalmat, gyermekként-ifjúként átélte azt a csodát, amelyet Galilei élt át először az emberiség történetében, amikor a saját maga készítette távcsőbe nézve kitárult előtte a titokzatos univerzum, bepillantást engedve addig rejtett titkaiba. Ennek a csodának a megélését sok százezren Kulin Györgynek, mindannyiunk Gyurka bácsijának köszönhetjük. Az Ő csillagászatot népszerűsítő újságcikkei, könyvei, előadásai, „fertőztek” meg sokunkat a csillagászat szeretetének vírusával.

Életrajzából, viaszemlékezéseiből, tudjuk, hogy a gimnáziumunkban töltött idő száműzetés volt számára. 1949-ben az akkor már nemzetközi hírű tudóst a diktatúra megfosztotta a gellérthegyi Uránia csillagvizsgáló igazgatói állásától. Egy ideig munka nélkül volt, majd a Könyves Kálmán Gimnáziumban lett óraadó tanár. Emberi nagyságát bizonyítja, hogy ebben az élethelyzetben is felül tudott emelkedni a keserű csalódottságon. Anyagi nehézségei közepette is talált módot arra, hogy az amatőr mozgalomért dolgozzon.

1986-ban így emlékezik erre az időszakra:

…száműzetésem idején elmentem egy kisiparoshoz, aki felvett inasnak és kitanított az üveg optikai megmunkálására és a távcsőtükör készítésére. A műhelyben sorozatban készült 30cm-es távcsőtükrökkel az egész országot ellátó minden nagyobb városban 30cm-es távcsővel dolgozó csillagvizsgáló épült.

Ebben az időben fogalmazta meg azt az eszméjét amely mellett élete végéig kitartott:

Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott.

A Kulin-féle távcsőtükrök

A gimnázium igazgatósága 1950 június hóban felkért egy csillagászati távcső megtervezésére. Mivel az iskola a szükséges anyagiakban nem bővelkedett, olyan anyagokat kellett felkutatni melyek olcsón beszerezhetők. Egy pár lelkes diákkal kézi kocsit húzva jártuk végig a Váci úti ócskavas telepeket és szedtük össze a szükséges anyagokat. A közben elkészült műhelyrajzok alapján az újpesti Fémipari Technikumban munkálták meg az alkatrészeket. A különleges formájú vasbetonból készült távcső oszlopot az iskola folyosóján öntöttük formába. Az alkatrészek festése és a távcső összeszerelése a tanári szobában történt. A távcső elkészült és egyelőre a tanári szobában várta, hogy egy alkalmas helyen felállítva üzembe vegyék.Az újpesti Tanács 1953-ban 90 000 Ft-ot szavaz meg az iskola tetején építendő tetőterasz költségeire, melyen egy fabódéban lenne elhelyezve a távcső. Ezt a megoldást nem tartottam megfelelőnek, és egy 4 méter átmérőjű, fémszerkezetű, forgatható kupolát terveztem.
A tervrajzok bemutatása után a kupolás megoldást választja a gimnázium igazgatósága. Így készülnek el a végleges tervek. A tetőtérbe szakköri előadó terem, fotólaboratórium és szertári fülke lesz beépítve. Az építés megindult és most már gondoskodni kellett arról is, hogy a kupola vasszerkezeti részei az építés befejezéséig elkészüljenek, és felszerelhetők legyenek. Szabó László gimnáziumi igazgatóval felkerestük a MÁV Landler Jenő Járműjavító vállalatvezetőjét, aki készségesen vállalta az ügy patronálását és engedélyt adott, hogy a tanoncműhely átadott rajzok alapján a kupola vasszerkezeti részeit elkészítse.

Épül a csillagvizsgáló (1953.)

Az építkezés 1954 őszén befejeződött ás a kupola vasszerkezete is elkészült. Igen nagy és veszélyes munka volt a kupola súlyos szerkezeti részeinek felszállítása a teraszra négy emelet magasra. Ezt egy csigasor és egy csapat diák segítségével oldottuk meg. A 200 méteres horgonykötelet a hajógyártól kaptuk kölcsön.
1955 májusában megkezdtük a kupola összeszerelését. A hegesztő dinamó és a szükséges erősségű áram megszerzése is elég gondot adott, ebben a BSZKRT segített. A kupola szerelésénél Dienes László kémia és rajztanár, Zsombok Zoltán IV. oszt. tanuló és a Landler J.J. egy kiküldött hegesztőnője voltak szorgalmas segítőtársaim. A váz összeállítása, a burkoló lemezek kiszabása, felhegesztése sok száz munkaórát felemésztett. Augusztus végére a kupola kívül-belül befestve készen áll.

A következő munka a távcső felszállítása és összeszerelése. A 3 mázsás betonoszlop ismét próbára teszi erőnket, nem volt könnyű a szűk lépcsőn felvinni a teraszra.

A csillagvizsgáló távcsöve (1956. június)

A szétlőtt iskola (1956. november)

Elkészült a szép csillagvizsgáló, melyik közép- európai viszonylatban is jelentős, Magyarországom pedig a második legnagyobb távcső. 1956. VI. 24.-én a gimnázium 50 éves évfordulóján rendezett ünnepélyen az iskola igazgatója ismerteti a csillagvizsgáló elkészítésének történetét és a vendégeknek bemutatja a távcsövet és a kupolát.
1956. XI. hóban a forradalom idején az iskola és a kupola, valamint a távcső is megsérült, használhatatlanná vált.
A kupola és a távcső hitelfedezet hiányában évekig vár a helyreállításra.
1958. IX. hóban levélben fordultam a Népszabadság szerkesztőségéhez és a Központi Pártbizottsághoz a kupola és a távcső helyreállítása és üzembe helyezése ügyében.
A IV. ker. Tanács oktatási osztály megbízásából, 1960. IV. 1.-én elkészítettem a kupola és távcső helyreállításának költségtervezetét. Ennek alapján 1961-62-ben az Uránia Csillagvizsgáló műhelyében elvégeztem a távcső helyreállítási munkáit.

1962. X. 21.-én képes riport jelenik meg az újságban, hogy felszerelték a kupolában az újjá alakított távcsövet. Hát tíz év után mégis sikerülni fog? Valóra válik egy terv?

Az 1962-es felújítást követően a szakköri munka vezető tanár hiányában megszakad. 1970-76 között, Flórik György tanár úr irányításával aktív amatőr munka folyik a csillagdában, ami ekkor bemutató csillagvizsgálóként is működik sok-sok élményhez juttatva a környék általános és középiskolás tanulóit. Flórik tanár úr távozásával e szép hagyomány megszakad.

Több mint két évtizedes pangás után a Kulin- csillagda sokadik újjászületése 2000 szeptemberében következik be. Ekkor adják át a felújított csillagvizsgálót mely 2001-ben Kulin György nevét kapja. A felújítás költségei kétmillió forint fölé rúgnak, melyet az önkormányzat, az iskola, valamint az iskola alapítványa fedez.

Csordás László és Szepesváry László tanár urak vezetésével újjáéled a szakköri munka is. A régi műszerparkot felváltja egy korszerű, nagy teljesítményű 15 cm átmérőjű lencsés távcső, más néven refraktor, amelyet fejlett modern számítógépes műszerpark segít. A képek rögzítése is digitális úton történik. Egy jó minőségű webkamera 3-4 perces filmfelvételt készít a vizsgált égitestről, egy számítógépes program pedig, ebből a sok ezer képkockából, a legjobb részleteket összegyúrva kiváló minőségű képeket készít. A távcső vezérlését is számítógép végzi.

Jómagam (Udvari Imre – a szerk.) 2005-ben, az iskola és Gyurka bácsi születésének 100. évfordulóján kerültem a Könyvesbe tanítani. Nagy megtiszteltetésként ért, hogy Szepesváry igazgató helyettes úr átadta a szakkör vezetését számomra, hiszen temérdek munkája mellett ezt már nem tudta vinni. Megilletődve kezdtem a munkához, annak a szakkörnek a vezetéséhez, amelyet ő alapított. Hiszen én is annak a generációnak vagyok a tagja, amely gyermekként, ifjúként tőle kapta a csillagászat iránti olthatatlan rajongását. Engem is az Ő csillagászatot népszerűsítő egyik újságcikke „fertőzött” meg a csillagászat szeretetének vírusával.

Kulin tanár úr biztosan elégedetten mosolyog odaföntről, látva, hogy ismét érdeklődő diákok zsivaja tölti meg derült hétvégi éjszakákon a gimnázium csendjét.

Írta: Udvardi Imre