MCSE tábor beszámoló
A Magyar Csillagászati Egyesület február 7-10. között egy táborozási lehetőséget hirdetett meg a Börzsönyben középiskolás diákok számára. Az utazási költségen kívül teljesen ingyenes volt a szállás és étkezés 4 napra, mindössze egy motivációs e-mailt kellett írni, hogy miért szeretjük a csillagos ég látványát és mit várunk a tábortól.
A Könyvest két diák: Granát Roland és Tószegi Balázs képviselte, volt szakkörösként pedig jómagamnak (Horváth Balázs) is sikerült egy táborozási alkalmat szerezni.
Az időjárás jócskán megtréfált minket, amíg Budapesten az eső esett napokig addig a Nagy-Hideg-hegy környékén 860m tengerszint feletti magasságban mindez hó formájában hullott le. Érkezésünkkor a vendégházat nagyjából 40cm szűzhó vette körül, de ezt egy hosszú sávban estére ellapátoltuk/letapostuk, előkészítettük a terepet éjszakára. A ház nagyon kellemes hangulatú ellenben rendkívül hideg volt, állítom nem lehetett a szobákban 12-15 foknál több úgyhogy hamar előkerültek a meleg ruhák. Vacsora után gyönyörűen kitisztult az ég, a sok távcső miatt nem volt sorállás, 2-3 fős csoportokban lehetett észlelni a nyílthalmazokat, kettősöket, galaxisokat stb… Volt, hogy egyszerre minden távcsövön beállították ugyanazt az objektumot, ez jó összehasonlítási alapot adott a Newton, apokromát és Dobson távcsövek felbontóképessége között. Mivel távcsöves találkozókon soha nem vettünk részt korábban, nagyon jól jött, hogy rengeteg új műszert kipróbálhattunk, sok hasznos infót szereztünk a tábort tartó „öreg rókáktól”.
Az első estén hosszú záridős életképekkel és panorámaképekkel voltam elfoglalva míg a többiek inkább rajzokat készítettek az Orion-ködről, nyílthalmazokról vagy a Jupiterről. A -15 fokos hidegnek köszönhetően mindenkinek hamar elfagyott a rajzolós keze, továbbá a távcsőlencsék/tükrök is lefagytak, ezért éjfél körül mindenki otthagyta a terepet. Nem sokkal később, hajnali 4-kor kelés volt: a program Szaturnusz és 273P/Pons-Gambart üstökös észlelés. Utóbbi annyira halvány objektum, hogy több sokat látott észlelő sem látta az okulárban, bevallom én se.
A tábor napközben az előző esti rajzok/tapasztalatok megbeszélésével telt, továbbá elismert csillagászok előadást tartottak a naprendszerről, a csillagok keletkezéséről/életéről és az exobolygókról. Az előadások elég magas szinten zajlottak, elképesztő lexikális tudással beszéltek a témákról. Nem gondoltam volna, hogy sok újat tudnak mondani például a naprendszerrel kapcsolatban, de kellemes csalódás ért. A második éjszaka szintén tiszta volt ezért még több mélyég objektumot tudtunk felkeresni az égbolton.
Az utolsó este reménytelenül beborult, ezért a sok kötött program után mindenki ki tudta aludni magát. Összességében még így is örülhettünk, hogy februárban egymás után két derült eget kifogtunk, ez nem túl sűrű az évnek ebben a szakában.
Ez a tábor a szabadszemes megfigyelésre, és rajzok készítésére ment ki ezért ütős asztrofotókat nem tudtunk exponálni. Ha levittük volna a teljes fotózásra használt szettünket, akkor se biztos, hogy összejött volna egy jó kép, mert nagyon hamar lejegesedtek a lencsés távcsövek sokszor még fél méteres harmatsapkával is! Ugyanígy rizikós lett volna, hogy egy drága fényképező váz és egy laptop kibírja-e a jeges lefagyásokat órákon át…
A rajzolás egyébként nagyon jó kikapcsolódás, csak papír-ceruza kell hozzá így bárki végezhet ilyen megfigyeléseket. Az amatőr csillagászok ilyen folyamatos adatsorok rajzolásával/fényképezésével tudnak tudományosan hasznos munkát végezni. Míg pl. a Hubble csak egyszer készít képet egy objektumról, addig annak változásait csak az amatőr csillagászok tudják rögzíteni, folytonos észlelésükkel. Ugyanez igaz a bolygó megfigyeléseknél is, ahol a CCD szenzorok színképe nem ad azonos képet azzal amit a szemünk lát, továbbá a digitális képek szoftveres összeadása és élesítése némileg felborítja a kép eredeti tartalmát. Igaz, hogy látványos képek készíthetőek így, de pontos intenzitás és korong képet csak türelmes rajzolással kaphatunk.
Ilyen látványos, részletes rajzok készíthetőek szabad kézzel. NGC 2903 galaxis, (Sánta Gábor)
Érdekes élmény volt az is, hogy a szemünk hogyan viselkedik a sötétben… Az egyik előadáson hallottuk, hogy sötétben ún. látóbíbor keletkezik, ami segíti a szem látását gyenge fényviszonyok között. Ezek a fényérzékeny fehérjemolekulák sötétben csak egy negyed óra elteltével kezdenek termelődni, fény hatására (pl. ha valaki szemünkbe világít egy zseblámpával) viszont azonnal felszívódnak és várhatunk további negyed órát. Rajzolás során, amikor a csillagok egymáshoz való elhelyezkedését minél pontosabban próbáljuk megörökíteni, olykor fél óráig is figyelni kell az objektumot. A második este egy 254/1200-as Dobsonnal figyeltem az M3 gömbhalmazt 100x-os nagyításon. 10 percig semmi különleges, majd hirtelen elkezdtek újabb csillagok, részletek megjelenni, 20 perc elteltével akkorának és olyan részletgazdagnak láttam mint még soha, teljesen szétesett csillagaira, gyönyörű volt.
Már csak ilyen élmények miatt is megéri időnként letenni a fényképező vázat és inkább a szabad szemes megfigyelést végezni! Reméljük jövőre is lesz hasonló táborozási lehetőség, és még többen jöttök a Könyvesből!
