6. Csillagász tábor beszámoló
Idén a szokásos augusztusi észlelőtábor kora szeptemberre tolódott a görögországi Csillagászati Diákolimpia versenye miatt. Négy év Rózsaszentmárton és egy év Szuha után újra helyszínt váltott a tábor – igaz nem messze a korábbiaktól – meglátogattuk a már-már legendás hazai észlelőhelyet, Ágasvárat.
Ez a négy napos tábor nagy változás volt az eddigi kitelepülésektől mert minden eddigitől jobban el voltunk szigetelve a külvilágtól. Nem voltak fényszennyezéssel zavaró szomszédok mint Rózsán vagy Szuhán viszont a helynek megvoltak a sajátos viszontagságai is, a legzavaróbb egyértelműen az hogy csak pár órára volt áram egész nap. A GoTo-s távcső mechanikánk már jó pár éve akkumulátorról megy, továbbá a Canon váznak és a laptopnak is volt pótakksija, azonban utóbbihoz nagyon kevés volt még a 2db akksi is egész napra. Úgy általánosságban minden körülmény szerényebb volt, viszont az ég semmihez nem volt hasonlítható.
A helyszínre való feljutásban a vendégházból segítettek nekünk egy terepjáróval mert az odavezető erdei út olyan rossz minőségű hogy átlag kocsival nem lehet megközelíteni a terepet – főleg nem egy teli platónyi cuccal. Felérve a házhoz gyönyörű ég fogadott minket, egy gyors vacsora és kipakolás után egyből exponálni próbáltunk az apokromát távcsövünkkel de ez a terv technikai problémák miatt elvből halálra volt ítélve. Sajnos a háromból két éjszakát amatőr technikai problémák és figyelmetlenségek eredmény nélkül teljesen elvittek így csak a harmadik estén tudtunk használható asztrofotókat készíteni. Az első két nap jobbára csak szabad szemes megfigyeléseket, égboltismeretet tartottunk az újonnan érkező diákoknak.
Az utolsó nap több észlelő is érkezett a tisztásra, sajnos megnevezni nem tudom őket de ezúttal is köszönjük az odaadó segítségüket, nélkülük lehet nem tudtunk volna hozzálátni a lenti két asztrofotó exponálásához. Mint hogy mind a 6 észlelőtáborban – egy ideje már öregdiákként – ott voltam, elég nehéz elismerni hogy milyen dolgok miatt mentek el már megint komplett éjszakák. Ezeket az idegesítő technikai figyelmetlenségeket amik már évek óta nem fordultak elő most nem részletezem bővebben, lényeg a lényeg hogy az utolsó estén minden adott volt hogy ne üres kézzel menjünk haza. A tábor fő célpontja a Hattyú csillagképben az NGC7000 volt, aminek legfényesebb alakzata kísértetiesen hasonlít Észak-Amerikához, ebből adódóan Észak-Amerika ködnek nevezték el. A ködben jelen pillanatban is csillagképződési folyamatok zajlanak le, amelyek sugárzásukkal fénylésre gerjesztik a körülöttük lévő gázfelhőt. Megfigyelését csak nagyon fényerős távcsővel, illetve fotografikus úton lehet megtenni.
Maga az objektum igen nagy kiterjedésű, körülbelül 200mm-es teleobjektívvel lehetne befogni az egész diffúz ködösségét ezért mi csak a köd legérdekesebb központi régióját fotóztuk. Kellemes meglepetésemre egész szépen kibontakoztak a részletek, ez sült ki belőle:
A másik megcélzott objektum az M33 katalógusszámú Triangulum-galaxis volt. Sikeres galaxis felvételünk eddig nem igen volt mert ezek az objektumok általában nagyon apróak és ezért nagy fókusztávolságú távcső szükséges a felbontásukhoz. Ugyanakkor például az Androméda-galaxis és kísérője olyan kiterjedt méretű hogy jelen 80/480-as műszerünkkel komoly fejtörést jelent hogy beleférjen a képmezőbe minden részlet anélkül hogy mozaikban kelljen dolgoznunk. Az M33 a maga 1°02′ méretével pont passzolt az apokromátunk képességeihez. Ez utóbbi képünk kevésbé jól sikerült a feldolgozást követően mint azt korábban vártam, igaz a galaxis spirálkarjai határozottan kirajzolódtak.
Mind az NGC7000 mind az M33 kisebb nagyításon – mint például itt beszúrva a cikkbe – mutat jól, teljes méretében erősen szemcséződni kezd ezért nem érdemes teljes képernyőre kitenni. Mindenesetre a Letöltések/Bestof.zip menüpont alatt megtaláljátok az összes képünk között ezt a kettőt is teljes felbontásukban!
Az észlelések előtt felejthetetlen jó vacsorákat ettünk mint például lecsót kínai-stílusban, vagy a nagy sikert aratott vaddisznós pizzát! A vadakat nem csak megkóstoltuk a vendégház isteni finom ételeiben, az észlelések alatt többször hallottunk szarvasbőgést is, ami pont azokban a hetekben volt aktuális a környező erdőkben.
Összességében nagyon jól telt ez a pár nap, máskor egy kicsit jobban felkészülve még biztosan visszalátogatunk Ágasvárra mert szuper észlelőhely. További képeket a galériában találtok, valamint nemsokára jelentkezünk friss napkitörés videókkal is ahogy azok utómunkája elkészül!